rendszeretet

A gyerekek szeretik a rendet. De most nem a hagyományos értelemben vett rendről beszlek. Egy gyereknek az a rend, ait maga körül nap mint nap tapasztal. Írok erre két példát. Én mindig becsukom a fürdőszobaajtót. Ha véletlenül mégis nyitva marad, a kétéves fiam rögön becsukja utánam. Régebben a játékok szinte mindig a földön hevertek. Néha bapakoltam őket egy nagy vödörbe, de ez meglehetősen ritkán esett meg. Ilyenkor is munkálkodott a fiamban a rendszeretet, és mit tett? Miután az összes játékot betettem a vödörbe, hát persze hogy kiborította az egészet. Rendet tett. Mivel minden nap a földön lévő játékokat látta, azt tartotta természetesnek, és kifejezetten zavarta, hogy most minden olyan üres lett…

Ennek a rendszerető tulajdonságnak hasznát veheted majd hihetetlenül sok helyzetben. Például, ha minden este a helyükre teszed a játékokat, ő is segíteni fog. Ha minden bevásárlás alkalmával egy gyümölcsöt választhat, nem fog másért sírni, hanem gyümölcsöt fog venni. Ha egy speciális módszerrel, igen korán elkezded szobatisztaságra szoktatni, nem lesz hajlandó bepisilni. Ha akkor, amikor azt mondod, hogy elindulsz haza, tényleg elindulsz haza, akkor veled fog tartani. És még sorolhatnám a példákat, egyszerűen nincs végük.

Szerintem a rendszeretet a leghasznosabb gyermeki tulajdonság.

Lesznek alkalmak, amikor a gyerek megpróbálja megismerni a “rend” határait. Ilyenkor feszegeti majd a dolgot, de ha a rend nem változik egy kicsit sem, rövid időn belül abbahagyja a próbálkozást, és visszaáll minden a régi kerékvágásba.